1.541.758 fotó  |  14.770 galéria  |  8.203 cikk

Magazin

Riport

2017-03-22  |  Vági Márton

Kaliforniai álom - karrier, vagy szerelem?

Valószínűleg egy film sincs a világon, ami mindenkinek egyformán tetszene, így a La La Land sem ilyen. Mégis azt gondolom, hogy a maga nemében egy korszakalkotó, zseniális mű. A filmet a mindössze 31 éves Damien Chazelle rendezte(Whiplash után egy újabb zenés film tőle), főszerepben pedig Ryan Gosling (Sebastian), és Emma Stone (Mia) játszik. A film egy romantikus musical, minden - jó értelembe vett - bájával, és - rossz értelemben vett - giccsével együtt.

Mivel a filmet többen még nem látták, ezért magára a cselekményre nem térnék ki részletesen. Személy szerint nagyon szeretem a musicaleket, így engem egyáltalán nem zavarnak az éneklős, táncos jelenetek, ráadásul szerintem Justin Hurwitznek sikerült néhány igazán jó számot írnia (City of star, Another day of sun, Someone in the crowd) amik abszolút illeszkednek a film egyedi hangulatába.

Miért tartom zseniálisnak a filmet? Egyrészt a két főszereplő óriásit alakít (bevallom, hogy elfogult vagyok, Emma Stone a kedvenc színésznőm), másrészt Chazelle remekül egyensúlyoz a musical, vígjáték, dráma, romantika és a humor vonalán. A filmmel visszarepülünk Hollywood aranykorába, mikor a musical még meghatározó műfajnak számított, és amikor több millió amerikai fiatalnak volt az álma az, hogy híres színész(nő) lehessen. Úgy éreztem, hogy a film pont annyira volt, giccses, amennyire „kellett”, és minden esetben, mikor már kezdene „elszállni” a film, akkor egy pillanat alatt ránt vissza a földre.

Mégis a mű igazi mondanivalója, az utolsó jelenetekben elevenül meg. Mia és Sebastian bár szeretik egymást, sőt szerelmesek egymásba, végül mégis a karrierjüket választják, egymás szerelme helyett. Mia világhírű színésznő lesz, Sebastian pedig megnyitja álmai jazz clubját. Itt öt évre elvállnak útjaik, majd talán a véletlen, talán valami más miatt Mia - akinek ekkorra már gyereke és férje van - besétál Sebastian clubjába. Itt újra meglátják egymást, úgy ahogy legelső találkozásukkor is tették: Sebastian zongorázik, Mia pedig hallgatja. Ekkor Sebastian talán a film egyik legérzelmesebb zenéjét játssza el, a két szereplő pedig kiszakad a valóságból, a külvilág megszűnik számukra. Csak egymást látják, és azt, hogy mi lett volna, ha…

Mi lett volna, ha a karrierjük helyett egymást választják? Mi lett volna, ha Mia és Sebastian feladta volna az álmaikat? Egyáltalán tényleg az volt álmuk, hogy híresek/sikeresek legyenek? Nem inkább az, hogy csak egyszerű emberként éljenek, de együtt legyenek? Vajon mi a fontosabb? A karrier, vagy a szerelem? Megéri az egyikért cserébe feladni a másikat? Ha feltétlenül muszáj, melyikről mondjunk le? Ezek olyan kérdések, amikre nincs egyértelmű igen, vagy nem válasz. A két színész reakciójából azt hiszem, az derül ki, hogy bár nem boldogtalanok, de igazán boldogok csak akkor lehettek volna, ha végül kitartanak egymás mellett. A filmben minden pillanatban benne rejlik egy másik élet lehetősége, ám nincs egyértelműen jó, vagy rossz döntés. Csupán utak vannak: amik mindig elvezetnek valahová, és az életben is ez a legszebb. Nem tudhatjuk, hogy amelyik útra rálépünk hová fog vinni minket. Szerelemhez? Boldogsághoz? Sikerhez? Mindegyikhez egyszerre? Egyáltalán létezik olyan út, ami elvezet minket minden álmunkhoz? Vagy rálépünk, végig megyünk rajta, és a végén csak elgondolkozunk rajta, hogy mi lett volna, ha? Mia és Sebastian is végig járja a maga útját, és a legvégén gondolkoznak el azon, hogy vajon mi lett volna akkor, ha mást választanak. Ezek azok a kérdések, amik a film után is nyitva maradnak. Nekünk kell elgondolkoznunk rajta, hogy mi mit szeretnénk választani. Karriert, vagy szerelmet? 

Magazin

Magazin >>

Képek

Képek >>

Eseménynaptár

Kedvenc Programjaid>>

Szólj hozzá

Partyzoo a Facebook-on