1.518.639 fotó  |  14.565 galéria  |  8.175 cikk

Magazin

Riport

2017-01-13  |  Vági Márton

Egyedül lenni jó!

Először is tisztázzuk: óriási különbség van az egyedüllét, és a magány között. A magány olyan állapot, mikor nem vagyok jól el egyedül. Mikor képtelen vagy a saját gondolataiddal együtt lenni, mikor - mondjuk ki - utálod magadat. És utálsz egyedül maradni ezzel a személlyel, tehát önmagaddal. Magányosnak lenni szar dolog, de az az ember, akinek rendben van a belső békéje, aki minden este tükörbe tud nézni, aki tudja, hogy minden tettéért, és annak következményeiért is egyedül ő a felelős, aki nem hazudik magának, aki szereti magát, az kiválóan érzi magát egyedül is.

Annak az embernek nem kell minden este egy üveg bor, ha egyedül marad. Nem kell hat karton Marlboro. Nem kell minden hétre új barát/barátnő. Mert bizony vannak emberek, akik olyan szinten gyűlölik saját magukat (mert az életük egy katasztrófa, de gyávák beismerni, hogy ezért egyedül ők a felelősek, ezért saját maguknak is hazudnak), hogy ha három napot egyedül kellene eltölteniük, teljesen egyedül - tehát se online, se személyesen nem tarthatnák a kapcsolatot senkivel és még pia se lenne - akkor szimplán felakasztanák magukat, vagy minimum megőrülnének. Ezek az emberek társfüggők, és általában ők azok, akik rosszabbnál rosszabb kapcsolatokba ugranak bele, csak azért, hogy egy pillanatig se legyenek egyedül, hogy legyen kire támaszkodniuk.

Ezzel szemben vannak azok, akik igen is jól érzik magukat egyedül. Én is ilyen vagyok. Sőt, viszonylag gyakran igénylem is azt, hogy kettesben maradjak, saját magammal. És ez bizony rohadt nehéz. Emberek az iskolában, lakótársak vagy családtagok otthon, emberek a buszon, a metrón, a munkahelyen, emberek mindenhol. A helyzet az, hogy nagyon nehéz időt és alkalmat találni arra, hogy egyedül maradhassunk. Napközben egy nagyobb városban lehetetlen. Pedig időnként muszáj lenne mindenkinek. Egyedül, a saját gondolatainkkal. Egyedül, hogy leltárt készíthessünk arról, hogy hol tartunk az életben. Miért tartunk csak ott, ahol? Miért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy akartuk? Mit tehetnénk, hogy jobb legyen? Ahhoz, hogy az életünket rendezni tudjuk, először a fejünkben kell rendet tennünk. Igen, nekünk. Adhatnak jó tanácsokat mások, segíthetnek, de a munka nagy része ránk marad.

Ha megengedtek egy személyes példát: az elmúlt pár hónap nem igazán úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Persze hibáztathattam volna ezért mást, hiszen az lett volna a könnyebbik út, de nem ezt választottam. Hosszú-hosszú heteken át, szinte minden éjszaka eljártam otthonról sétálni (szökő évente futni), és bár nem volt könnyű, de sikerült rendet tennem a fejemben. Pár hónapja még nem tudtam volna leírni, hogy mennyire fasza egyedül lenni. Most megy.

Nem mondom, hogy legyél antiszoc. Legyenek barátaid, törődj a szeretteiddel. Légy velük minél többet. De néha hagyj időt magadra. Beszélgess magaddal. Ismerd meg magadat. Hidd el, ha megnyílsz - legalább önmagadnak - egy csodás személyiséget fedezhetsz fel.  És ha te felfedezed, előbb-utóbb más is fel fogja. Az egyedüllét nem magány, az egyedüllét lehetőség! Használd ki!

Szólj hozzá

Partyzoo a Facebook-on