1.518.639 fotó  |  14.565 galéria  |  8.175 cikk

Magazin

Riport

2017-01-13  |  Vági Márton

A kollégiumi életről

Egyetemen kollégistának lenni egy állapot. Buli buli hátán. Megismersz egy csomó embert, életre szóló barátságokat kötsz, talán még a szerelem is rád talál (akár minden egyes éjszaka!), pia, fű, röhögések. Legalábbis egyszer, régen ilyen volt. Ma nagyon sok minden megváltozott, legalábbis itt Pécsen.

Leszámítva két kollégiumot (Balassa, Laterum) az összeset felújították. Ami egyrészt jó, hogy az ágyadat nem egy csótány családdal kell megosztanod, másrészt elveszítette a varázsát az egész. Steril lett, hangulattalan és szinte teljesen megszűnt bennük a közösségi élet. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ősidők óta élősködök tanulok az egyetemen. Laktam hosszabb-rövidebb ideig öt kollégiumban, látom, hogy melyikben mi megy. Látom, hogy a Jakabhegyen az Univban és a Szántóban annyi élet van, mint a The Walking Dead járkálóiban. Egy hangosabb puki, és máris jön a portás, szólni, hogy ezt azért nem kéne. Köszönöm, én ebből nem kérek. Van, akinek ez biztos jó, de én abban is biztos vagyok, hogy azok akik bulizás nélkül csinálják végig az egyetemi éveiket később meg fogják ezt bánni.

Pedig akármennyire nehéz, akármennyi vizsgád van, akármekkora szopás az, ha egy héten 56 zh-d meg 145 beadandód van, az egyetem nem csak a tanulásról szól. Az egyetem arról is szól, hogy közösségi életet élj. Hogy kapcsolatokat építs ki (ez az ÖSSZES tantárgyadnál fontosabb, trust me!), hogy minél több embert megismerj. Ez pedig úgy rohadt nehéz, ha egész nap a szobádban ülsz (rosszabb esetben az albérletedben) és tanulsz facebookozol, meg sorozat maratont tartasz.
Tegnap este egy kisebb komment háború tört ki a Laterum kolesz facebook csoportjában.

Páran buliztak, néhány embernek pedig nem tetszett. A kolesz gyorsan két táborra szakadt. Valahol mindkét fél álláspontjait megértem. Egyrészt ez még mindig egy kollégium, amiért szaros 12.000 forintot kell fizetni havonta. Ha pedig valami ennyire olcsó, akkor bizony kompromisszumokat kell kötni, be kell tudni vállalni, hogy nem mindig lesz éjszaka néma csend. Egy táraság - gondolom - végzett a vizsgáikkal és mindezt megünnepelték, ahogy minden normális ember tenné. Másrészt voltak csomóan, akik még nem végeztek, aludtak/tanultak volna. Tudom, rohadt idegesítő, mikor az ember aludna, de tőle pár méterre dübörög a zene, és ordibálnak az emberek. Viszont szerencsére ezekre a problémákra is van bőven megoldás. (mondjuk azok, akik szorgalmi időszakban is sírnak a bulik miatt, tényleg költözzenek el…)

Az első és legkézenfekvőbb (mégis ritkán jut az emberek eszébe), hogy oda megyek a társalgóba, és megkérem őket, hogy halkítsanak. Fura, hogy ritkán próbálják ki, ehelyett inkább facebookra írják, ki, hogy „kussoljatok b@szdmeg”. Lehet régimódi vagyok, de ha én bulizok akkor nem a facebookot nézem, velünk is fordult már elő olyan, hogy csak másnap reggel vettük észre, hogy páran írtak. Bocsika.

A második, ha konfliktuskerülő ember vagy, a füldugó. Olcsó, hatásos, könnyen meg lehet szokni. Ez akkor is kiválóan jön, ha a szobatársad úgy horkol, mint egy rossz francia dízel, ami nem indul télen.

A harmadik megoldás, ha végképp nem bírod, hogy emberek élnek körülötted, akik néha még hangosak is, ha elmész vagy egy steril kollégiumba, vagy egy albérletbe. Nyilván ez már zsebbe nyúlós, de mondom, havi 12.000 forintér kár sokat várni.
Persze a bulizók is lehetnek tekintettel azokra, akiknek még vizsgájuk van. Egy rövid alapozás után meg lehet indulni a városnak, számtalan kocsma és disco várja a szórakozni vágyókat. És ott már senkit sem fog zavarni, ha hangos vagy. 

Szólj hozzá

Partyzoo a Facebook-on