1.573.548 fotó  |  15.040 galéria  |  8.226 cikk

Magazin

Riport

2016-05-05  |  Vági Márton

Kinek kellenek ezek a játszmák?

Aki ismeri Eric Berne könyvét, vagy csak szimplán nyitott szemmel jár, a világban tudja: mindenki játszik valamilyen játszmát. Sok féle játszma létezik, és sok mindenre visszavezethetőek ezek (többség a gyermekkorra), de vajon miért csináljuk? Miért játszunk szerepet, miért húzunk álarcot, ahelyett, hogy őszinték lennénk?

Valószínűleg önmagunkat védjük, azzal, hogy álarc mögé bújunk. Megvédjük magunkat a kudarctól, az elutasítástól, a csalódástól, ugyanakkor megvédjük magunkat a boldogságtól is. Én személy szerint nagyon unom azt, hogy folyton folyvást szerepeket kell játszanunk, és azt is, hogy nem vagyunk képesek egymással őszintén beszélni. Legyen szó a problémáinkról, az érzéseinkről, vagy bármiről.

Ahhoz, hogy egy lány érdeklődését felkeltsem, tényleg legyek bunkó paraszt vele? Viselkedjek úgy, mint egy tahó, mert manapság ez a menő? Mert most férfiből a bunkó, nőből a hülye picsa a divatos? Köszi, de nekem ez nem kell. Amúgy is, az a lány, akinek az igazi bunkó ősemberek jönnek be, nem is nagyon érdemel jobbat.  

Tény, ha megnyílunk, ha őszinték leszünk azzal sebezhetővé válunk. A mai világban pedig - valamiért - senki sem akar gyengének és sebezhetőnek tűnni. Mindenki próbál mindig erős maradni, de valamit tudni kell: az erős emberek ritkán boldogok, és gyakran magányosak. Mert az erő, amit kifelé mutatnak, valójában csak a maszkjuk, pajzsuk védelme, a külvilág ellen. Pedig ha nincs az életünkben legalább egy ember, aki előtt gyengének is mutathatjuk magunkat, akkor nincs egy őszinte kapcsolatunk se.  

Én szeretnék gyenge lenni, és sebezhető. Szeretnék nyíltlapokkal játszani, őszintén. Mert nem tudom, hogy ti, hogy vagytok vele, de én már nagyon unom ezeket a játszmákat…

Szólj hozzá

Partyzoo a Facebook-on