1.541.096 fotó  |  14.765 galéria  |  8.203 cikk

Magazin

Riport

2017-07-12  |  Vági Márton

Lehetünk-e büszkék a származásunkra?

Avagy jogos, ha valaki büszke arra, hogy ő magyar? A cikket egyértelműen vitaindítónak szánom, hiszem, hogy az olvasóink képesek fröcsögés és anyázás mentesen megvitatni ezt a - szerintem - érdekes, és elgondolkodtató témát. Lehetünk-e büszkék olyan dologra, ami legkevésbé sem a mi érdemünk? Mint például az, hogy magyarnak születtünk?

Nagyon sok esetben futok bele olyan emberekbe, akár személyesen, akár az internetvilágában, akik fennhangon mondják/írják, hogy ők bizony büszke magyarok. Én pedig bevallom, némileg értetlenül állok előttük, és nem pontosan értem azt, hogy ők egészen pontosan mire is büszkék. Arra, hogy pont ide születtek? Vajon ha ők pár száz kilométerre keletebbre születtek volna, akkor most ugyanennyire lennének büszke románok? Én abban hiszek, hogy az ember csak azokra a dolgokra lehet igazán büszke, amiket ő maga alkotott, amikért megküzdött, amihez ténylegesen köze van. Ezért azt gondolom - és ez még mindig csak az én véleményem, közel sem szent írás, sőt!  -, hogy önmagában a származásunkra nem lehetünk büszkék. Örülhetünk neki, hogy ide születtünk, vagy nem, de ez még kevés ahhoz, hogy olyasfajta büszkeség érzést érezzünk, mint mikor átmegyünk egy rohadt nehéz vizsgán, lediplomázunk, gyereket nemzünk, vagy csak szimplán rájövünk, hogy milyen értékes barátaink vannak. Én csak olyan dolgokra tudok büszke lenni az életemben, ami az én érdemem, amiért megdolgoztam, amiért tettem valamit. És megint engedjetek meg egy személyes véleményt, ami bár nem személyeskedés, de sokaknak annak tűnhet: sok esetben, azok az emberek, akik a legnagyobb hanggal „büszkék a magyarságukra” azok, akik az életükben semmilyen sikert nem értek el, ergo nincs más, amire büszkék lehetnének.

Megint csak nem értem azokat, akik a történelmi múltra büszkék. Egyrészt a magyar történelem néhány nagyon rövid időszakot leszámítva egyáltalán nem fényes, a közelmúlt pedig egészen tragikus két vesztes világháborúval, Trianonnal, a Holokauszttal, a szovjet megszállással, vagy a balul sikerült rendszerváltással. Másrészt a magyar történelem nagy pillanataihoz megint csak semmi közünk, hiszen nem mi voltunk ott a pozsonyi csatában (sőt, valószínűleg azoknak, akik ott voltak egy leszármazottjuk sem él, vagy ha igen, lehet sok ezer kilométerre innen, ki tudja), nem mi küzdöttünk a török ellen, nem mi lázadtunk a Habsburg uralom ellen, és sajnos 56 hősei közül is kevesen élnek már. Örülhetünk annak, hogy voltak nagy történelmi alakok, akik sokat tettek az országért, de megint csak nem biztos, hogy a büszkeség a megfelelő szó arra, amit éreznünk kellene.

Ti mit gondoltok erről?

Szólj hozzá

Partyzoo a Facebook-on