1.537.423 fotó  |  14.737 galéria  |  8.201 cikk

Magazin

Riport

2017-05-25  |  Vági Márton

Társas magány

Az egyik legjobb barátommal kerestünk megfelelő kifejezést a mai párkapcsolatokra. Vagyis a párkapcsolatoknak csúfolt valamire. Most ne arra az egymás kölcsönös szeretetére, tiszteletére és bizalomra épülő, boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatokra gondoljatok: azokból nagyon-nagyon kevés van. Hanem a mai átlagra. A félrekúrós, veszekedős, megsértődős, egymást nem szerető, nem tisztelő felszínes valamikre. Valami, ami biztosan nem párkapcsolat. Mert sem párok nincsenek, sem kapcsolat nincs. Mi ezt hígfosnak nevezzük, de talán a társas magány is megfelelő kifejezés ezekre.

Valahogy nem tudom ezeket sem megérteni, sem elfogadni. Ezek az emberek gyávák. A gyávák pedig sosem lesznek boldogok. Mégpedig csak azért együtt lenni valakivel, hogy ne legyünk egyedül gyávaság. Együtt lenni valakivel, akit nem szeretünk, akit nem tisztelünk, nem tesz boldoggá. Megalkuvóvá tesz. Önmagunkat meggyőzhetjük, hogy „nem is olyan rossz ez” „még mindig jobb vele, mint egyedül” de ettől még magányosak maradunk. Az egész kapcsolat egy hígfos valami lesz. És egészen addig benne is maradsz, amíg nem hagyod abba saját magad átverését. Amíg nem mondod ki, hogy ez az egész nem tesz boldoggá, picsába az egésszel, az én időm sem végtelen, nem pazarlom tovább. Ezt a döntést nem könnyű meghozni, csak egy érzelmileg érett ember lehet rá képes. De a boldogsághoz vezető úthoz ez az első lépés. Hogy ne maradj együtt olyannal, akivel már nincs tűz. Akiről nem tudsz elmondani három dolgot, hogy miért szereted, de percekig tudnád sorolni, hogy mit nem szeretsz benne.

Ahhoz, hogy erre az útra rálépjünk nagyfokú érzelmi intelligenciára és érettségre van szükség. Azok az emberek, akik az érzéseit mindig elnyomják, soha a büdös életben nem lesznek boldogok. De nem is érdemlik meg, hogy azok legyenek. Hiszen nem is tesznek érte semmit. Ők egész életükben hígfosban fognak élni, és talán-talán majd a halálos ágyon jönnek rá arra, hogy elbaszták. Akkor pedig késő lesz. A helyzet az, hogy az érzéseket nem elnyomni kell, hanem ki kell őket mondani. Először magunknak hangosan, utána másoknak is. Lehetőleg annak, aki iránt tápláljuk őket. Egyáltalán nem „ciki” szerelmet vallani egy lánynak. Egyáltalán nem gáz kimondani valakinek, ha kedveljük. A gáz az, aki ezeket magában tartja, elfojtja őket: ők azok, akik esténként nem tudnak belenézni a tükörbe. Ők azok, akik örökös hazugságban élnek, és a legrosszabb, hogy saját magukat csapják be. Ők azok, akiknek az összes kapcsolatok hígfos lesz. Ők azok, akik ezt a cikket elolvasva azt fogják gondolni: áh, ez úgysem rólam szól. Pedig de. Ha csak egy pillanatra magadra ismertél, vagy a kapcsolatodnak csúfolt valamire, akkor bizony ez rólad és neked is szólt. Talán tanulsz belőle, talán azt fogod gondolni, hogy mit gondolok én magamról, hogy így írok, hogy jövök én ahhoz, hogy gyávának nevezzelek: nekem már az is elég, ha csak egyetlen egy mondaton elgondolkozol. Talán már azzal is előrébb leszel az életedben. 

Szólj hozzá

Partyzoo a Facebook-on