1.518.639 fotó  |  14.565 galéria  |  8.175 cikk

Magazin

Riport

2017-01-27  |  Vági Márton

Az Adria-királynője - útinapló

Az egész úgy kezdődött, hogy unatkoztam karácsonykor, és böngésztem a neten. Aztán szembe jött egy pofátlanul olcsó ajánlat, miszerint január végén olcsóbb a Ryanairrel elrepülni Budapestről Velencébe, mint Pécsről felutazni Pestre. A következő pillanatban már meg is vettük a jegyet (két barátommal, akik szintén imádnak utazni) és egy nap múlva a szállásunk is meg lett. Aztán az idő csigalassúvá vált, és úgy tűnt, hogy soha nem jön el az indulás pillanata.

Szerencsére eljött. Budapest-Velence egy kellemes bő egy órás utazás, ergo Magyarországról Európa, de talán a világ egyik legszebb városa gyorsabban megközelíthető, mint Soroksárról Rákospalota. A helyzet az, hogy eddig csak képeken láttam Velencét, de a képek nem adnak vissza semmit: ez a város egy csoda, méghozzá egy olyan csoda, amit mindenkinek látnia kell. Azt hiszem, hogy a lehető legjobb időpontban utaztunk: még nem volt tele a város turistákkal, ellenben az időjárás kifejezetten kellemes volt. De ne rohanjunk az elejébe...

Ahogy beértünk a velencei vasútállomásra, tudtuk, hogy a szállásunk csak 2 kilométerre van, szóval simán a gyaloglás mellett döntöttünk. Igen ám, de Velencében elég könnyen ellehet tévedni, viszont érdemes is eltévedni. A GPS 25-30 percre kalkulálta azt az utat, amit mi közel 4 óra alatt tettünk meg. Bántunk? Izgultunk miatta? Cseppet sem. Ugyanis ebben a városban minden utcában, minden sarkon van látni való. Egy idő után megbeszéltük, hogy nem mondjuk ki többet azt a mondatot, hogy „nézd milyen szép az az épület” mert percenként, mit percenként, másodpercenként kellett volna megtennünk. Ugyanis abban a városban nincs olyan, ami nem szép. A hotel is kifejezetten szép és stílusos volt, pompás reggelivel, pofátlanul olcsó árral. Mindenesetre szinte csak aludni mentünk oda, mert bizony 2 nap nagyon szűkös erre a városra.

Magával ragadó a történelem, magával ragadó a csatornák és a hidak kanyargásának stílusa, az emberek lazasága, és az a fajta élet-szeretet, ami minden déli népből árad. Olaszországban nem láttunk szomorú, stresszes, idegeskedő, rohanó embereket. Egyszóval olyanokat, amikkel - sajnos -Magyarország tele van. Még meglepőbb, hogy hiába esznek tésztát-tésztával mi nem láttunk kövér olaszt. Pedig figyeltük. Tudtuk, hogy az olaszok finoman szólva is adnak magukra, de az idősebbek is hihetetlenül divatos és stílusos kabátokban, ruhákban jártak, nem igen hagyják el úgy magukat, ahogy az átlag magyar nyugger, na…

Visszatérve Velencére, néhány jó tanács, ha terveznél oda utazni, és hozzánk hasonlóan fillérekből akarod mindezt kihozni:

Repülj Ryanairrel. Igaz, hogy Trevisioban van a repterük, ám vonattal mindössze fél óra az út Velencéig. Nem tanácsolom, hogy bliccelj a vonaton, de őszintén szólva, mi ellenőrt nem láttunk egyszer sem.

Szállást érdememes booking-on keresni, simán találhatsz négy csillagos szállodát 2 éjszakára, reggelivel fejenként 12 rugóért. Ennél még olcsóbb lehet egy hostel vagy a couchsurfing (ami ingyenes), mi legközelebb tuti, hogy azt fogjuk kipróbálni.

Az éttermek és a belvárosi boltok nem olcsók, persze egy pizzát vagy egy tésztát érdemes megkóstolni, viszont nem túl messze a központtól van supermarket, amiben nagyjából hasonló áron vásárolhattok, mint itthon.

A helyi tömegközlekedés a vaporetto, ami egy igen király vízi hajó. Mi vettünk jegyet, de ha nem tettük volna, akkor sem lett volna gáz, ugyanis olaszosan le se szarják az ilyen apróságokat, hogy van-e jegyed, vagy nincs. (Igazából a jegyünk 75 percre volt érvényes de kb 3 órát hajókáztunk)

Ha már étterem: az utazók egyik legfontosabb szabálya, hogy csak ott kajáznak, ahol a helyiek is. A belvárosi turista lehúzó helyek nem jók, de legalább drágák. Mi a velencei egyetem környékén találtunk egy egészen kicsi pizzériát, ahol jóval olcsóbb, és sokkal finomabb volt a pizza, mint a belvárosban.

És bizony a legfontosabb tanács, ha meg akarsz magadnak spórolni 500(!) eurót. Velencében tilos gurulós bőröndöt vinni. Ami amúgy rohadt érthető, mert iszonyat hangos lenne, ha a macskaköveken mindenki azt húzná maga után. Nem mondom, hogy feltétlenül megbüntetnek ezért, de mi láttunk erre is példát.

Végül pedig engedd, hogy átjárjon az olaszos mentalitás. Nyugodtság van, nincs rohanás, nincs stressz. Simán lehet ezzel az egész pozitív életfelfogással azonosulni. Csütörtökön délután kettőkor például a szikrázó napsütésben a helyiek között elvegyülve üldögéltünk a tengerparton, és sziesztáztunk. Rohadtul igazuk van nekik: minek mindig rohanni, idegeskedni? Az életet élvezni kell, mert az élet szép! Pláne Velencében!

Szólj hozzá

Partyzoo a Facebook-on