1.518.639 fotó  |  14.565 galéria  |  8.175 cikk

Magazin

Riport

2017-01-22  |  Vági Márton

Műgyász, műkönnyek, képmutatás

Avagy a halottak nem facebookoznak, és ezt a nyilvánvaló tényt figyelembe véve, a „Nyugodj békébe” „RIP” kezdetű posztoknak nincs is értelme. Vagyis van: lehet velük gyász-likeokat gyűjteni, és megmutathatjuk országnak-világnak, hogy mi mennyire együtt érzőek vagyunk. Nem, nem vagyunk.

Busztragédia, robbantás, hurrikán, lezuhanó repülőgép, gyilkosság, baleset. Egy valami biztos az ilyen esetek után: lesznek rengetegen, mint például az összes like-vadász celeb, akik fekete képekkel, gyertyákkal, különböző nemzeti színű zászlókkal, és a magyar média gusztustalanabbnál-gusztustalanabb, kegyeletsértőbbnél-kegyeletsértőbb cikkeivel árasztják el a facebookot. Miért?

Miért nem lehet magunkban gyászolni? Miért kell az egész világ tudtára adni, hogy mi mennyire együtt érzőek vagyunk? Sok esetben a gyászoló családtagok és hozzátartozók kérik, hogy az emberek ne tegyék mindezt, ne kelljen a közösségi médiában is folyton a tragédiáról olvasniuk, mégis ezek az emberek gond nélkül folytatják ezt a tevékenységüket. Simán felraknak egy képet a kigyulladt buszról, hullazsákos fotót Párizsról, vagy egy repülőgéproncsairól készült felvételt. Őket legkevésbé sem érdekli a gyászoló család kérése. Magasról tesznek az egészre. Ők csak likeokat gyűjtenek, és műkönnyeket hullajtanak és egyben baromira képmutatóak is, nem? Tényleg nem lehet facebook nélkül, egy néma főhajtással, egy gyertyagyújtással magamban, esetlleg a hozzátartozóimmal együtt gyászolni? Tényleg muszáj ezt (is) megosztani a facebookon? Elhiszem, hogy egy tragédia midenki számára fájó, de...

Ami nekem fáj, az belül fáj, ha gyászolok valakit, azt belül teszem. Ott, ahol a szívnek és a léleknek lennie kell. Nem facebookon, nem instagramon, nem a többi hasonló felületen. Csak magamban. 

Szólj hozzá

Partyzoo a Facebook-on